Magyar kávékultúra története

Minden magyar tudja, hogy létezett egy Pilvax nevű kávéház, mert ott szavalta el Petőfi Sándor először a Nemzeti Dalt. Ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban már az értelmiség, a politikus- és művésztársadalom szinte kivétel nélkül a kávéházakban töltötte mindennapjainak számottevő részét.

Kevesebben tudják, hogy az első magyar kávéházat már 1714-ben megnyitotta „Kávéfőző” Balázs névre hallgató, rác kereskedő. Másfél évtized elteltével már nem csak rác, hanem német és olasz kávéházak vetélkedtek egymással a pesti kávéfogyasztók, és általában az úri közönség kegyeiért.

Az elkövetkezendő 200 év lett a hazai kávékultúra mindmáig legfényesebb korszaka. Ezen időszak alatt 166-szorosára nőtt a kávéházak száma a fővárosban. A kávéház fogalommá vált és a társasági élet elsődleges helyszínévé lépett elő. Tekintsük csak a híres New York kávéházat a századfordulón teljes (maihoz hasonló) pompájában, vagy a Japánt, a már említett Pilvaxot, Abbaziát, Bergert, Helvetiát, a Belvárosi Kávéházat, az Emkét vagy a Club-ot.

A kulturális és társasági élet központjának tekinthető intézményekbe több száz hazai és külföldi újság, folyóirat járt rendszeresen. Nagyon magas szinten értettek a kávékhoz és a teákhoz, a legtöbb kávéház ráadásul kiváló konyhát is üzemeltetett, ahol a szűk választékot a színvonal ellensúlyozta. A 19. század elejétől a második világháborúig terjedő több mint száz észtendő Buda és Pest kulturális életében, művészetében és polgári társadalmában a kávéházakról szólt.

A kommunista hatalomátvétel után majdnem minden kávéházat bezártak, a megmaradt néhányat pedig nem volt ajánlatos gyakran látogatni. Ennek megfelelően a hazai kávékultúra is hanyatlásnak indult. A kávé az államszocializmus éveiben egyfajta luxuscikknek számított, minősége pedig a tömegtermelés hatására minden korábbit alulmúlt.

Az elmúlt 20 év alatt a hazai kávékultúra lassan, de újra virágázásnak indult, és újra szélesedik az a fogyasztói réteg, amely el sem tudja már képzelni a mindennapjait a minőségi kávé nélkül. A kávéházak forgalma és társadalmi szerepe azonban sokkal mérsékeltebb, mint a hőskorban, amikor méltán nevezték Budapestet a “kávéházak városának”.