Olasz kávé története

Az espresso, cappuccino, macchiato, ristretto nevek hazánkban is egyre többeknek hangzanak ismerősen. Ezek a kifejezések az olasz kávékultúra legfontosabb italait jelölik. Az itáliai félsziget kávékultúrája 1901-ben kezdett kimagasodni az Európai mezőnyből, amikor Luigi Bezzera szabadalmaztatta a kazános rendszerű kávégépet, mely a mai espresso gépek ősének mondható. Ez az új technológia hozta létre azt az espresso-nak hívott új italt, melynek neve is utal elkészítésére: készítése során ugyanis nagy nyomású gőzzel préselik át a kávét.

Bezzera megoldása – minden zsenialitása mellett – nem volt tökéletes, hiszen a kávét ténylegesen főzték, tehát a víz és a vízgőz hőmérséklete 100°C felett volt, aminek eredménye az italban megjelenő magas csersav és keserű íz volt. 1903-ban Disiderio Pavoni, a mai La Pavoni cég alapítója szabadalmaztatta a Bezzera-rendszer módosított változatát, mely elődjénél gyorsabban készítette a kávét. A módosított, Ideal nevű gép sorozatgyártása 1906-ban kezdődött.

A következő nagy lépés a mai technológia felé Giovanni Achille Gaggia nevéhez fűződik, aki a meglévő kazános kávégép rendszerébe beépített egy rugós csapszelepet, ami lehetővé tette, hogy a vizet forráspont alatt kb. 90°C-os hőmérsékleten préseljék át a kávéőrleményen. Ennek következtében az íz lágyabb és könnyedebb lett, az elkészített italon megjelent a krémnek nevezett, sűrű habréteg, ami azóta nélkülözhetetlen részévé vált az espresso kávénak. Innen indultak el az olasz kávéitalok hódító útjukra.

A fejlődés mindmáig utolsó állomása volt, amikor 1961-ben megalkották a Faema E61 típusú karos kávégépet, a mai espresso gépet, melyet apró változtatásokkal gyakorlatilag mindmáig változatlan formában gyártanak.